Szeretem pezsgővel kezdeni a napot. Igaz már egy kicsit sokat ittam belőle december 31 én és január 1jén is. : D Most dolgoztam le (takarítás) azt a sok ételt amit tegnap éjszaka megettem az ünnepi azstalnál, tulajdonképpen 2 hónapig, mondhatom: erre koplaltam : ‘D.
Egy új évetized, amit szerintem teljesen új elmével kezdek meg. Nem tudtam mihez hasonlítani a változásaimat, de épp most, házimunka közben, villant fel egy régi kép. Emlékszem, azt hiszem egy éve, a magyar tanár csinált egy tesztet nekünk, kihívott pár embert és megkérte őket, hogy nyissanak ki egy általuk elképzelt ládát. Volt aki papír, fém, fa -ládát képzelt el. Jómagam egy jó régi, orosz metszetű, tölgyfa ládát képzeltem el, ami nyikorogva ejtete a földre fedelét. Én akkoriban rengeteg könyvet képzeltem bele, de az összes üres volt. Akkor nem zavart ez a fajta ‘üresség’, de mégis rá kellett jönnöm, hogy nem megengedhető, még a mai lelketlen világban sem. Ma pedig amikor érzéseim zűrzavarában beugrott ez a kép ismét, nem tudom miért megint, kinyitottam a ládámat, a láda ugyanaz volt, nyikorgása is ismerős, ámbár.. az összes könyv tele volt. Telis tele betűkkel, érdekes ismeretlen szövegekkel és én ott maradtam a ládánál és olvastam, olvastam és olvastam..
Nos ez egy elég szimbolikus kép. : )
Tegnap, amúgy, általános családi körben töltöttem az újévemet, oroszoknál ez egy sokkal fontosabb ünnep, mint bármely más. Szinte szent a maga értelmében. Amikor kijelentettéke gy unalmas, de mégis néha újjatt adó koncert
után, hogy ‘és most 5 perccel az új év előtt,s zól pár tradiciónális szót az orosz elnők..’ Gyorsan felpattantam és pezsgőt öntve hallgattam Anatolijt, aki most megint csak az elmúlt év jó és rossz dolgairól papolt, megszokás vagy tényleg tetszik, de szívesen hallgatom meg minden évben. Főként, hogy utána szól az orosz himnusz, ami mindig melegséget önt lelkembe. Koccintva és végig hallgatva a 12 harang ütést felmentem és a sok-sok fény és petárda robbanás kivitt az erkélyre. Körülbelül 10 percet álltam a hideg, már januári, télben. Nem bírtam, hogy ne ordítsam el magam a boldogságtól. Olyan leírhatatlan boldogságot már nagyon rég nem éreztem, elkezdtem remegni, azt viszont már nem tudom, hogy az érzésektől vagy a hidegtől. Gyönyörű volt az ég. Körülöttünk szinte minden udvaron petárdáztak, különböző színekben.
Megszerettem Stinget. Az orosz tradicióhoz hűen rendezek egy nagy, összeválogatott kocertet, de ebben az évben több turnéző világhíresség miatt, fel volt üdítve velük az est. Az egyetlen aki igazán megfogott és szívembe lopta magát az Sting volt. A többi olyan lelketlenül adta elő dalait, hogy már fájt is, hogy ilyen világban élünk. Ölik ki belölünk a lelkünket, a saját lelkünket. Nem fogjuk fel a klasszikát, nem értékeljük a zenét ami nincs tele amortizálva popos elemekkel, tucctuccal. Borzalmas. Sting zenéjében felfedeztem az a lelket, amit ő is bele ad. Őt lehet hallgatni. Van tartása, lelke. Ami ma már ritkaság. Ezért hal ki minden művészeti ág. Ez már nem zene, ez már nem igazi filmek, ezek már nem igazi színészek és nem igazi festmények. Nincs lelkük, nincs.. (ez persze az én véleményem, sakát megfigyelésem, nem kötöm senki lelkére.)
Noha ez az újév kezdés fontos egy kezdés az biztos. Nem rúgtam be, nem sétáltam haverokkal ordítózva az utcákon. nem aludtam aluljáróban és ehhez hasonlókat nem követtem el. Én Stefan Zweiget olvastam Stinggel a háttérben. Egyszer viszont biztos, hogy a barátaimmal szeretném tölteni, de ezt csak ha eljön az ideje. : )
Az újév fogadása számomra rituálé, és mondtam is anyukámnak, ha lesz családom, és magyar lesz (ha), akkor is otthon töltjük, vagy legalább meghallgatjuk az orosz elnök szavát és meghallgatjuk az orosz himnuszt. Teljesen mindegy, ez tradició amiben van annyi tisztelet az orszgához, amennyit minimálisan megérdemel.
Az elmúlt évben a legfontosabb ami megtörtént velem: 1. résztvettem klipforgatáson, nem akáremilyenen. 2. megismerjedtem rengeteg értelmes emberrel. 3. rájöttem, hogy több ember akit eddig okosnak, értelmesnek tartottam és megbecsültem, azt sem rédemlik meg, hogy vala is megemlítsem őket. 4. a befolyás hatalmára jöttem rá, véglegesen. 5. és imádok olvasni. jobb későn mint soha. és nem Twilightot emberek kell olvasni, mert az nem ad lelki táplálékot (és a hozzá hasonlók), hanem Oscar Wild, Stefan Zweig, Guy de Maupassant, és a többi remekíró.
-
Legutóbbi bejegyzés
Archívum
Belépés, regisztráció